Zeusz küszöbén

Ma voltunk Olympiában. Nagyon szép a város, meg a történelmi terület is. Az épületek nem maradtak nagyon meg, hatalmas kövek hevernek mindenhol. Láttam a stadiont is, ahol a futóversenyeket rendezték, Héra templomát, az épület maradványait, ahol Pheidiász dolgozott, és Zeusz templomának alapjait, ahol az ókori világ hét csodája közül az egyik, a hatalmas Zeusz szobor állt.

A stadion kapujában

Ez Miltiádész sisakja, és ez nem csak találgatás, teljesen biztos, bele van vésve a neve is:)

Ez a tál volt a törikönyvünk borítóján gimi elsőben. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer eredetiben is láthatom.:) A leírás szerint bor és víz tárolására használták, vagyis ebben keverték ki a fröccsöt. Ezt vajon miért nem mondta el nekünk Marika néni?:)

Ezt nem hagyhattam ki...no comment:)

Tegnap találtam egy buszmegállót, ahol kiírták, hogy hányas busz megállója! Mondjuk a számok nem stimmeltek, mert innen az egyes számú busz indul, de legalább megpróbálták:)

Hétvégén megismerkedtem két görög sráccal, ma találkoztunk és segítettek albit keresni a 7 ΜΕΡΕΖ ΑΓΓΕΛΙΕΣ nevű újság hirdetései között. Felhívtak jónéhány számot, megkérdeztek mindent, ami engem érdekelt, és még csak kérnem sem kellett őket:) Újabb pozitív tapasztalat, a görögök tényleg nagyon kedvesek:)

Tegnap voltunk Delfiben, visszafelé pedig megálltunk két kis településen, nagyon hangulatosak voltak, kis halászfalvak. Delfhiben másfél óránk volt a múzeum, és a történelmi terület végignézésére, az egyik templomot, ami jóval távolabb volt a többinél, úgy néztük meg, hogy futottunk oda meg vissza az egyik spanyol sráccal, és ha ő nem mondja, hogy az ott van, akkor csak a képeslapokon látom, nagyon sokan nem is tudtak róla. Utána az egyik településen szintén másfél óránk volt, hogy ebédeljünk...fura, hogy amit fontos lenne látni, arra alig adnak időt a tanáraink, mindig futni kell. Viszont ha ebédről, szünetről, sziesztáról, kávéról van szó, arra képesek órákat szánni. Oké, görögök, értem én, ők sosem sietnek, mindig elkésnek, de ha egyszer a program Delfhi, vagy az athéni Akropolisz megnézése, akkor jó lenne, ha arra szánnának több időt, nem pedig a pihenésre.

Delfi nagyon szép amúgy, hatalmas területen van, nagyon sok minden maradt meg, berendezési- és dísztárgyak. Mégsem olyan könnyű elképzelnem, hogy nézhetett ki fénykorában, amikor minden épségben volt, nem csak a hatalmas tornyok magasodtak fölénk, az épületeknek színesek voltak, és minden tele volt élettel.

Láttam medúzákat is:

Ez volt az templom, amit olyan sietve néztem meg, az orákulum szentélye. Itt mondta el híres jóslatait Apollon papnője, amik hatására háborúk kezdődtek, városállamok alapultak, házasságok kötettek.

Ma megírtuk a második zh-t, most pihi a Georgiou Házban, aztán este buli, holnap pedig irány Delfhi! Alig várom már, hogy megérintsen a hely szelleme..:)

Jelenleg ezek az ételek találhatók meg a hűtőben: leárazott spar nektarin, háromféle csoki (narancsos ét, sima tej, és a karamellás crips-es, a kedvencem:)), sajt, néhány körte és csokis kekszes görögjoghurt.

Azt álmodtam, hogy jöttek ide magyarok tanulni, és nem voltam végre egyedül, és tudtam beszélni a szép magyar anyanyelvemen. Ma megkérdezte a tanár órán, hogy ugye én vagyok az egyedüli magyar, mondtam, hogy igen, erre szomorúan nézett rám, azt mondta, szegényke, és megsimogatott.

Van már foodkard-om a másik egyetemen, de jövő héten még el kell mennem a diákért. Ma két buszjegy helyett csak egyet kellett felhasználnom (darabja 0,70 cent, minden utazáskor), mert mikor át akartam szállni a Georgiou téren a másik buszra, és nem tudtam, hogy melyik megállóból indul, várakoztam egy helyen, hátha eltalálom, de csak nem jött. Megkérdeztem egy nőt, kiderült, hogy ő is az egyetemre megy, ott dolgozik, és épp egy olyan buszra vár, ami a dolgozókat viszi ki az egyetemig, egy privát busz végülis. Mondta, hogy ne keresgéljem a buszmegállót, ő se tudja, hol van, szálljak fel vele erre a buszra:) Úgyhogy megint megtapasztalhattam, milyen kedvesek a görögök:)

Aztán suli, görög tanulás, majd táncóra, utána pedig beültünk egy bárba, ahol ittam epershake-t, jengáztunk és scrabble-oztunk. Itt minden bárban vannak játékok, nagyon sokféle, pl sakk vagy monopoly is, és élnek is velük a fogyasztók:) Délután tanultam, aztán elmentünk a Sophia térre egy szabadtéri előadásra, ahol találkoztunk egy- két tanárunkkal, láthatóan nagyon jól szórakoztak:) Egyre jobban szeretek itt lenni, és egyre jobban szeretem a görögöket a lustaságuk, hangosságuk, bürokráciájuk és minden egyéb mellett is (a papírjaim még mindig nincsenek rendben, és pénzem sincs, bár ezt a magyar egyetem intézi...)

A görögökkel eddig szinte csak jó tapasztalataim vannak. Mindenki nagyon kedves és barátságos, közvetlenek, és hangosak, nagyon hangosak. Úgy szoktunk kijönni óráról, hogy fáj a fülünk, mert a tanárok kiabálva beszélnek. Az óráink kilenctől kettőig tartanak, fél tízig kávézunk, aztán 11 óra körül egy fél- háromnegyed órás kávészünet, majd még egy, és egykor mehetünk ebédelni. Ha kirándulni megyünk,közülünk csak a spanyolok késnek, a tanárok közül szinte mindenki, ráadásul még a buszsofőr is. A buszállomásoknak nincs nevük, vagyis van, mindegyiknek ugyanaz, Στασισ, vagyis állomás...igazából megállók sincsenek, csak néha egy- egy tábla jelzi a főbb útirányokat. Ha jön a busz, csak le kell inteni, és bárhol megáll. Viszont hiába állsz a megállóban, ha nem száll le senki, és nem intesz, hoppon maradsz. Jegyet mindig mindenki érvényesít, mert csak egy helyen lehet, a buszsofőr mellett, a bejáratnál, így a sofőr kaller is egyben. Ha jön az ellenőr, és nincs érvényes jegyed, bajban vagy, mert csak az első ajtó van nyitva, (de az menet közben is), és csak ott van lyukasztó, tehát nincs lehetőség a bliccelésre.

Ma ellátogattam az egyetemre, ahová októbertől járok majd, hiszen a mostani nem végleges, itt csak a nyelvi kurzust tartják. Ahogy a lakóhelyem sem végleges, szeptember harmincadikán költöznöm kell, de egyelőre még nem tudom, hová. Szóval, fél hétkor keltem, és bementem egy gyors reggelire (süti, tej és kávé) a mostani egyetememre. Még nem meséltem, hogy a görög diákok ingyen kapnak szállást, könyveket, napi háromszor ehetnek az egyetemi menzán, ahol nagyon jól főznek, és viszonylag nagy a választék. Tegnap pl. muszakát ettem, ma pedig báránycombot olívaolajban sült krumplival. Desszertnek mindig adnak szőlőt, sárga- vagy görögdinnyét, ehetünk többféle salátát is köretnek. Erasmusos diákként mi is ingyen ehetünk, megkapjuk a könyvek fénymásolatát, csak a szállásért kell fizetni. Amit viszont nem fedez az itthoni egyetememtől kapott pénz, úgyhogy még keresgélek, hátha találok olcsóbbat.

Szóval másfél óra utazás után odaértem a Patrai Egyetemre, ahol egy órát kellett várnunk az erasmus koordinátorra, mert hát Görögországban vagyunk.:) Aztán több óra, iroda, és több ezer lap kitöltése után hazajöhettünk, hogy holnap, és jövő héten újra végigcsináljuk ugyanezt. Holnap megkapjuk a foodcard-ot, amivel ingyen ehetünk; jövő héten pedig a diákunkat, amivel olcsóbban utazhatunk. Délutánra visszaértünk az egyetemre ebédelni, és tanultunk egy új táncot.

A mai nap tanulság: igazak a pletykák, a görögök tényleg bürokratikusak, hihetetlen, de még jobban, mint mi.

Közkívánatra teszek fel képeket a szobáról, ahol lakom, valamint a mosdóról. Ez valójában egy kis fülke, amiben együtt van a wc és a zuhanyzó, ja és persze a papírt nem lehet a wécébe tenni, mert nem megy le...Éjjel nagyon hideg van, de a 300 eurós lakbérben nincs benne az ágynemű, ha nem akarok megfázni, vennem kell magamnak. Az egyetem viszont még mindig nem utalta el a pénzem.