Tegnap voltunk Delfiben, visszafelé pedig megálltunk két kis településen, nagyon hangulatosak voltak, kis halászfalvak. Delfhiben másfél óránk volt a múzeum, és a történelmi terület végignézésére, az egyik templomot, ami jóval távolabb volt a többinél, úgy néztük meg, hogy futottunk oda meg vissza az egyik spanyol sráccal, és ha ő nem mondja, hogy az ott van, akkor csak a képeslapokon látom, nagyon sokan nem is tudtak róla. Utána az egyik településen szintén másfél óránk volt, hogy ebédeljünk...fura, hogy amit fontos lenne látni, arra alig adnak időt a tanáraink, mindig futni kell. Viszont ha ebédről, szünetről, sziesztáról, kávéról van szó, arra képesek órákat szánni. Oké, görögök, értem én, ők sosem sietnek, mindig elkésnek, de ha egyszer a program Delfhi, vagy az athéni Akropolisz megnézése, akkor jó lenne, ha arra szánnának több időt, nem pedig a pihenésre.
Delfi nagyon szép amúgy, hatalmas területen van, nagyon sok minden maradt meg, berendezési- és dísztárgyak. Mégsem olyan könnyű elképzelnem, hogy nézhetett ki fénykorában, amikor minden épségben volt, nem csak a hatalmas tornyok magasodtak fölénk, az épületeknek színesek voltak, és minden tele volt élettel.
Láttam medúzákat is:
Ez volt az templom, amit olyan sietve néztem meg, az orákulum szentélye. Itt mondta el híres jóslatait Apollon papnője, amik hatására háborúk kezdődtek, városállamok alapultak, házasságok kötettek.
