Mi is történt velem az elmúlt héten? Elkezdődött a tanítás, úgyhogy minden nap a tanárok után rohangáltam, kerestem az épületeket, próbáltam időre beérni, de fél órát legalább kell várni mindig a buszra, és az még jónak számít, mert az is előfordul, hogy egyáltalán nem is jön. Pénteken kiszállították a sütőlapot és a kanapét, csak az utóbbit még nem sikerült teljesen összeraknunk. Aznap kiraboltak a kampuszon. Öt- hat kéregető kis cigány körbevett, rámmászott, és addig nem tágítottok, amíg ki nem szedték a táskámból az erszényem és a telefonom. Olyan hirtelen történt, olyan gyorsak és erőszakosak voltak, hogy nem tudtam csinálni semmit, írtó dühítő az egész. És a legrosszabb, hogy nem csak akkor, most is tehetetlen vagyok, mert a rendőrség nem tesz semmit, senki nem csinál semmit, a gyerekek pedig minden nap felbukkannak az egyetemen, és mindenkit félelemben tartanak. Nem is akarok erre gondolni, de nem tudom elfelejteni, hiszen fél évig minden alkalommal át kell mennem ezen az úton, ha el akarok menni a menzára, márpedig el akarok, mert ingyen kapunk enni, és nincs pénzem minden nap ebédet venni...
Nagyon rossz érzés, mert nem elhagytam a tulajdonom, hanem erőszakkal elvették, olyan, mintha egy részemet veszítettem volna el, és nem a pénz mennyiségére gondolok, vagy a telefonom értékére, hanem arra, hogy elvettek valamit, ami az enyém...nem beszélve arról, hogy sok kép, sms, mms volt a telómon, emlékek...és az összes zeném, amit bármikor hallgathattam, ha egy kis magyar szóra vágytam ebben az idegen világban...és persze ezzel tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal, és az itteniekkel.
Hm, mi más történt velem még...szombaton elmentünk az egyik koliba bulizni, tegnap pedig az egyik szomszédos kisvárosba, arról bővebben írok a következő posztomban. Most jöjjenek a képek:)
Az egyetemem:
Ezt látjuk, ha az egyetem területén sétálunk:
Ez a templom a kampuszon van, emögött raboltak ki.
Magyar Zewa:) És csak otthon vettem észre, miután megvettem...
Ez a fa van a kertünkben. Igen, egy narancsfa és most terem:)
