Tegnap elbúcsúztam mindenkitől, aki nem marad Patrában. Szomorú nap volt, mert van egy- két ember, akik hiányozni fognak, pl a szobatársaim, őket nagyon megkedveltem.
Utána átköltöztünk a lakásba, kaptunk ágyakat, asztalokat, székeket, takarókat, a tulaj még meg is hívott minket ebédre. Ültünk négyen az asztal körül, ő magyarázott görögül, mi próbáltuk megérteni, aztán rájöttünk, hogy csak mindenre azt kell mondanunk, hogy igen, mire ő azt mondja, bravo:) Igen, kérek még krumplit, kolbászt, paradicsomot, bort, , olivaolajat, oregánót, sót (azt nem kértem volna, mert így nagyon sós lett az étel, de nem lehetett nemet mondanunk semmire:)) Holnapra is hivatalosak vagyunk ebédre, már nagyon várom:)
Ma délelőtt pihentem, míg szobatársaim elmentek az egyetemre kajakártyáért, aztán felhívtak, hogy véletlenül találkoztak a két görög sráccal, menjek én is, megiszunk egy kávét, aztán elvisznek minket bevásárolni a Μακπο-ba. Ott vettünk edényszárogatót, tányérokat, vízforralót, kávéfőzőt, szendvicssütőt, van már deszkánk, és kukánk is. Ja és hűtőnk, de azt nem kellett venni, megkaptuk a tulaj fiának a hűtőjét, mert ő csak vizet tartott benne. A víz amúgy itt nem iható, de a tulajnak van egy háza a hegyekben, ahová többször megy egy héten, van ott egy forrás, onnan szokott vizet hozni, mostantól hoz nekünk is. Ha kiürült az üveg, csak tegyük az ajtó elé, hoz helyette másikat:) Már van áram a lakásban, és tudjuk fogni a netet, úgy néz ki, arra sem kell pénzt költenünk. A lakótársaim aranyosak, csak sokat beszélnek csehül, amit nem értek. Tegnap meg is untam, átmentem a tulaj fiához a szomszédba beszélgetni. Dimitris egy szállodában dolgozik recepciósként, úgyhogy tud angolul. Ő is nagyon barátságos, és közvetlen, tíz perc múlva már a magyar zenével ismerkedett, Kispált hallgattunk:) Tegnap este elmentünk sétálni a csehekkel, először vele, majd a testvérével futottunk össze. Ma a buszra várva találkoztam Mariannával, az előző szállásadómmal. Nem is olyan nagy város Patra, vagy csak egyre több az ismerős?:)
